Úgy lenne szép folytatni, hogy én igen, de sajnos (még) nem. Hogy hogy jön ez ide?
Nos, csütörtök este felütöttem a helyi Vaterát, hogy bútort szerezzek. Kivéve, hogy ez itt inkább apróhirdetés, megvenni nem a neten kell. Tehát összeírtam egy csomó dolgot, gondolatban persze már be is rendeztem az albérletet. Megjegyzem, egy üreset nem nehéz. Főleg gondolatban. A terv az volt, hogy péntek délután ráállítom az egyik őslakos kollégát, hogy csináljon belőle bevásárlótúrát, leegyeztetve mindent, én meg a hétvégén összeszedem. De a telefonáláshoz mégiscsak kell valaki, aki beszéli a helyiek nyelvét.
Nyilván nem lett az egészből semmi. Péntekre becsúszott egy vevő-látogatás, konkrétan egy másik kollégával mi ültünk kocsiba, hogy elmenjünk A Vevőhöz, ahol is én illően bemutatkozok, felteszem a hülye kérdéseimet, majd mindenki legnagyobb megelégedésére (és megkönnyebbülésére) visszamegyünk dolgozni, magunkkal víve a hardvert, amiért az egész hercehurcát kitaláltuk. Erről persze már tudtam csütörtök délután is, de az egész dolgot legfeljebb fél naposra saccoltam. Persze tévedtem.
Először is A Vevő 1.5 óra kocsikázásnyira van. Másfelől nekik több hülye kérdésük volt, mint nekem, pedig arra azért már gyúrni kell. A lényeg, hogy a vizit egész napos lett, így tegnap nem intéztem semmit. Viszont a kollégával, aki mellé bekerültem az egyszemélyes projektbe (ami így többé már nem az, persze) végigpofáztuk az utat oda-vissza. A kolléga egy pallérozott elméjű, szakállas, jövőre nyugdíjba vonuló joviális öregúr. Biztosan szándékosan diétázik, mert különben a megtévesztésig hasonlítana a Télapóra. Bocs, nem arra, hanem erre.
A lényeg, hogy még ki sem értünk Mandal-ból, amikor mutatja, hogy az ott az ő hajója. Nem lepődtem meg, mert itt szinte mindenkinek van, már csak a miheztartás végett is. De amikor megtaláltam, melyikre gondol, azért már feltámadt bennem az esztétika.
A látogatás a vevőnél egyébként jól sikerült, most már ők is azt hiszik, hogy értek valamihez. Ez túl sokáig nem mehet így, előbb-utóbb le fogok bukni. És ha ez nem lenne elég, hétfőn egy teljesen új vevővel már egyedül kell kickoff-olnom. Még nincs két hete, hogy itt vagyok. Nos, ha hasonló ütemben haladok, jövőre indulok az elnökválasztáson is. Mi bajom lehet?
Amikor 4-kor bementem dolgozni, persze már csak a főnök volt bent. Sőt, igazából ő mondta, hogy ugorjak már be, mert beszélnünk kellene. Egyet kellett értsek, mert a hétvégére tervezett bútorösszeszedés már teljesen romba dőlni látszott, amiben kellett volna egy kis segítség. Egy üres lakás visszhangzik, ami pedig hosszú távon árt ám a szépségnek. Péntek délután még a következő logisztikai problémáim voltak: nem volt készpénzem, nem volt utánfutóm, nem volt segítségem és nem volt vonóhorgos autóm. Ja, és a bútortulajokkal sem beszélt senki, de ez az előzőek fényében elhanyagolható, mint a fizikában a légellenállás.
Csakhogy nem erről beszéltünk a főnökkel. Hétfő reggeltől intenzíven kell járnom egy norvég nyelvi kurzusra. Ez azt jelenti, hogy mivel az már rég elkezdődött (valójában egy hónap múlva vége), icipici lemaradásban vagyok, amit a tanár(nő) szerint a délelőtti kurzus után különórákban kellene behoznom. Mindezt összehozni a (kicsit csökkentett) munkaidővel, meg a költözéssel. Végül abban maradtunk, hogy a különórák legfeljebb a hétvégén, a heti 4 délelőtt pont elég lesz elsőre, az előbb említettek mellé. Mindezt úgy, hogy még nincs kulcsom az üres albérlethez, és szerdán már ott kell aludnom.
Nos, a logisztikai problémákat elnapolással oldottam meg, így az is jövő hétre marad, a költözéssel, a nyelvleckékkel és mellesleg a munkával együtt. De legalább végre kezdenek felpörögni a dolgok. Ma szereztem utánfutót, hétfőre kértem fizetési előleget készpénzben, és szereztem a jövő hétre vonóhorgos autót. Meg persze újraírtam a listát, mert a fele máris elkelt. Hétfőn még elkapom a kipécézett kollégát, hogy beszéljen le nekem időpontokat (ő még nem tudja, hogy titkárnő lesz) és meg van oldva minden. Na jó, ez az elmélet. De legalább van terv, amitől majd el lehet (kell) térni.
Hogy azért mégis haladjak valamire, ma elmentem az IKEA-ba, felmérni az árakat. Azt kell mondjam, hogy az IKEA itt a használt bútorral versenyképes, legalábbis árban. Tehát ágyat onnan veszek a jövő héten. Csak azért nem vettem meg ma, mert még mindig tele a kocsim, és nem tudtam volna elhozni. Nem a kocsit, hanem az ágyat. Viszont vettem egy mikrót és egy teafőzőt. Ha még hűtőt sikerül szereznem, adottak lesznek a feltételek a túléléshez. Ha nem... nos, akkor ez az utolsó posztom, mert netem már holnap estétől nem lesz.
Végül délután sétáltam egyet a városban (=nagyközség), és nagy sokára csináltam arról az utcáról is képet, ahol jövő héttől lakok.
A városkáról is lőttem egy képet, hiszen ma végre kitisztult az idő, és eljött az ideális nyár. Nem az a 30 fok, ami most otthon van, hanem egy kellemes 15, napsütéssel. Erről jut eszembe, ahol a mikrót vettem, árultak légkondikat is, de elfelejtettem megkérdezni, hogy vajon mire használják? Mindenesetre így néz most ki a Mandal főtere.
Holnap tanulnom kell - lemaradásban vagyok a MIT-es kurzusommal, és hétfőre még C#-ul is jó lenne tudnom. Kezdenek felpörögni az események, úgyhogy nagy levegőt kell vennem, mielőtt alábukok.
Azt, hogy lent kell tartani amíg jó nem lesz, azt meg már rég megtanultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése