Xmas

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és

Boldog Új Évet kívánunk!

Nyári túrák 2.

Hol is tartottunk?

Ja igen, a nyári túráknál. Pont esedékes így télen, hogy amíg a tavasz be nem köszönt, ne legyen borús, őszi hangulatunk. Ha esetleg még nem gondoltak rá, zenei aláfestésnek a mai menühöz Vivaldi Négy évszakját javaslom.

A kommuna (olyasmi, mint otthon a járás, csak itt nagyon komolyan veszik) kezdeményezésére/támogatásával Mandal minden háztartása kapott egy kit túrafüzetkét, hogy a túrázást, mint szabadidős tevékenységet népszerűsítsék. Az ötlet szerintem nagyon jó, ráadásul megfejelték egy kisebb játékkal is a dolgot. Sőt, rögtön kettővel.

Egyfelől aki legalább egyet megcsinál a 15 túra útvonalból, és ezt hitelt érdemlően bizonyítani is tudja, az kap egy oklevelet, hogy 2013-ban legalább egyszer felkelt a kanapéról és kiment a természetbe. Na nem mintha a norvégok többségének ez nem jutna magától eszébe, de hátha van, akit ez motivál. Ha netán mind a 15 túraútvonalat megcsinálja valaki, akkor kettes szintű oklevelet kap, miszerint ő nagy túrázó (vagy Nagy Túrázó - sajnos még nem tudjuk, mert nem kaptuk még meg az okleveleket).

Másrészt aki legalább 20-szor elmegy túrázni a 15 túra útvonalon, vagy mind a 15-öt legalább egyszer megcsinálja, az részt vesz valamilyen sorsoláson, ahol néhány 100 korona értékű ajándék(utalvány)okat lehet nyerni.

Amint látják, a túrákhoz tartozik egy rövid leírás, egy-két kép és egy térkép. Mindhárom inkább csak tájékoztató jellegű... A képeket úgy csinálták, hogy kedvet adjanak a túrához (tehát tájékozódni nem lehet róluk). A térképek jó esetben pontatlanok, rossz esetben pedig használhatatlanok - mindkettőre volt példa. Lehet, hogy én vagyok túl igényes, de az otthoni turistatérképek ennél sokkal korrektebbül jelölik a jellegzetes dolgokat, ha netán be szeretné magát tájolni az ember eltévedés helyett/előtt/közben/után (megfelelő rész aláhúzandó). A tájfutó térképekhez pedig inkább nem is hasonlítom, mert nem férnék ide vele. Nem a tájfutó térképpel (bár azzal se), hanem az összehasonlítással. Gyakorlatilag a leghasználhatóbb még a minden túrához mellékelt leírás.
Főleg annak, aki beszéli a nyelvet.

Egy szó, mint száz, legalább egy léptéket megadhattak volna a térképekhez, ugyanis mind különböző.
A lépték is, meg a térkép is.

Viszont ha egyszer rákapott az ember az ízére, vannak benne nagyon jó túrák, és az átlagos hosszuk (4-5 km) is inkább a családi délutánt támogatja, mintsem a teljesítmény túrázást. Sajnos mind a 15-öt mégsem tudtuk megcsinálni, mert az egyik egy kis szigeten van, ahol a világítótoronyba kell felkapaszkodni. Ugyan ezt mi megtettük (norvég barátaink elvittek minket hajózni), de még azelőtt, hogy tudtunk volna a túrafüzetről.
Sőt, valószínűleg azelőtt, hogy létezett volna.

A képen a sziget látszik a világítótoronyból, ami ugye önmagában még nem bizonyít semmit. Így inkább a maradék 14-ből választottunk egy párat, amit többször is megcsináltunk. Nem a nyereményjáték miatt, hanem a séta öröméért, bár az igaz, hogy az oklevél kedvéért mi is leadtuk a "bizonyítékot", hogy melyik túrát hányszor csináltuk meg.

Ja igen, a bizonyíték. Minden túrán - általában valahol a közepe táján, ahova mindkét irányból a legtovább tart eljutni - volt egy postaláda, amire egy jelszó volt ragasztva. A ládában pedig egy füzet, amibe az arra tévedők felírhatták a nevüket az aktuális dátummal.
Feltéve, hogy sikerült felkutatni a ládát.

És akkor ismét következzenek a képek, amikért néhányan végigszenvedték a szöveget. A leleményesebbje persze egyszerűen átgörgetette a szöveget, így ezt a bekezdést is. Semmi gond, nyugodtan, nem haragszom érte, a google az oldalletöltést számolja, nem az elolvasott szavak számát.☺ Az alábbi képek - miként a múltkori poszt képei is - a túrafüzet útvonalai mentén készültek.
Nem mintha számítana.

Rövid nyáridéző képgalériánk második része következik, csak itt, csak most és csaknem.