Nyilvánvalóan nem. Egyrészt sokkal, de sokkal több készült már csak a hegymászásról is, másfelől a sziklaplatón is. Viszont mindegyik nagyjából ugyanazt ábrázolja: rengeteg ember a hőségben leesett állal bámul. Szerencsére nem minket, hanem a tájat.
A lényeg a lényeg. Ugyanis nem somfordáltunk haza hulla fáradtan a 3 órás mászás után (1.5 óra fel, majdnem ugyanannyi le), mint a legtöbb turista, hanem úgy dönöttünk, hogy megnézzük a helyet alulról is. Ez viszont csak egyetlen helyről lehetséges.
Hajóról.
Amint látják, a hajóút (A-ból B-be, de most komolyan) hátránya, hogy Forsand-tól, így a kocsitól is kb. 40 km-re ér véget. Azért lássuk be, hogy ez úszva már teljesítmény. Főleg hegymászás után. Az erre az esetre érvényes spanyol viasz persze az volt, hogy akkor komppal menjünk, így az autó is ott lesz, ahol mi.
Ami nem hátrány.
Az apró bökkenő csak az volt, hogy a kompra előre lehet (kell!) foglalni jegyet, de mi nem mertünk, mondván, hátha nem fejezzük be addig a csúcshódítást. Szerencsénk is volt, gyorsak is voltunk, be is fejeztük. Mivel a nem egyértelmű menterend szerint is hamar értünk Forsand-ba, egy kicsit lábat áztattunk a fjord vizében a melegre valamint a heveny talp- és vádlifájdalomra való tekintettel. Aztán megjött a komp.
Maradjunk annyiban, hogy a komp nem volt nagy. Eredetileg Lauvvika-ból indul, de csak ezért nem akartunk oda visszakompolni, ha egyszer úgyis megáll Forsand-ban is. Csakhogy, mint kiderült, Forsand-ban nincsen jegypénztár, tehát jegyet venni/foglalni előre nem lehet. Azt csak Lauvvikában lehet. Nos, ilyenkor annak van elsőbbsége, aki vagy foglalt előre helyet (nagyon okosan), vagy már a kompon van. A többiek - így mi is - pedig érkezési sorrendben, amíg meg nem telik a komp. Ekkor derült ki, hogy mégsem értünk túl hamar Forsand-ba.
Ugyanis mi voltunk a legutolsók, akiket még felengedtek.
Kompra szinte mindenki biztosan állt már fel. Nem nagy ügy, szépen felgurul az ember a kocsival, aztán a túlparton pedig szépen le. Általában. Ez a komp a 40 km-t egy jó fél óra alatt tette meg, tehát nem volt lassú. Viszont valószínűleg pont ezért nem a szokásos komp formájú komp volt, hanem mintha egy hajó lett volna komppá átalakítva: ugyanott kellett beállni, mint ki. Ezért a kompra mindenkinek tolatva kellett felállni. És mivel túljelentkezés volt, ezért nagyon szorosan...
A kép csalóka, higgyék el, nem minden ajtón lehetett kiszállni. Na és persze volt, akinek csak segítséggel sikerült feltolatni. Itt a segítség nem a mutogatást jelenti, az alap volt a személyzettől, hanem volt, akinél megunták a hosszú mutogatás alatt motorbőgéssel és kormány- és szemforgatással megtett 0 tolatott métert, odamentek a vezető oldali ablakhoz, benyúltak rajta és egyszerűen a megfelelő szögbe elforgatták a kormányt. Fura egy látvány volt.
Node innentől viszont beszéljenek a képek! Lysefjorden a vízről, Preikestolen alulról, fjord közelről, víz hajóról. Kinek mi tetszik.
Figyelem! Nagyon sok kép következik; csak akkor kezdjék el, ha nem éreznek még semmilyen photoshop-csömörre utaló jelet!
Ami nem hátrány.
Az apró bökkenő csak az volt, hogy a kompra előre lehet (kell!) foglalni jegyet, de mi nem mertünk, mondván, hátha nem fejezzük be addig a csúcshódítást. Szerencsénk is volt, gyorsak is voltunk, be is fejeztük. Mivel a nem egyértelmű menterend szerint is hamar értünk Forsand-ba, egy kicsit lábat áztattunk a fjord vizében a melegre valamint a heveny talp- és vádlifájdalomra való tekintettel. Aztán megjött a komp.
Maradjunk annyiban, hogy a komp nem volt nagy. Eredetileg Lauvvika-ból indul, de csak ezért nem akartunk oda visszakompolni, ha egyszer úgyis megáll Forsand-ban is. Csakhogy, mint kiderült, Forsand-ban nincsen jegypénztár, tehát jegyet venni/foglalni előre nem lehet. Azt csak Lauvvikában lehet. Nos, ilyenkor annak van elsőbbsége, aki vagy foglalt előre helyet (nagyon okosan), vagy már a kompon van. A többiek - így mi is - pedig érkezési sorrendben, amíg meg nem telik a komp. Ekkor derült ki, hogy mégsem értünk túl hamar Forsand-ba.
Ugyanis mi voltunk a legutolsók, akiket még felengedtek.
Kompra szinte mindenki biztosan állt már fel. Nem nagy ügy, szépen felgurul az ember a kocsival, aztán a túlparton pedig szépen le. Általában. Ez a komp a 40 km-t egy jó fél óra alatt tette meg, tehát nem volt lassú. Viszont valószínűleg pont ezért nem a szokásos komp formájú komp volt, hanem mintha egy hajó lett volna komppá átalakítva: ugyanott kellett beállni, mint ki. Ezért a kompra mindenkinek tolatva kellett felállni. És mivel túljelentkezés volt, ezért nagyon szorosan...
A kép csalóka, higgyék el, nem minden ajtón lehetett kiszállni. Na és persze volt, akinek csak segítséggel sikerült feltolatni. Itt a segítség nem a mutogatást jelenti, az alap volt a személyzettől, hanem volt, akinél megunták a hosszú mutogatás alatt motorbőgéssel és kormány- és szemforgatással megtett 0 tolatott métert, odamentek a vezető oldali ablakhoz, benyúltak rajta és egyszerűen a megfelelő szögbe elforgatták a kormányt. Fura egy látvány volt.
Node innentől viszont beszéljenek a képek! Lysefjorden a vízről, Preikestolen alulról, fjord közelről, víz hajóról. Kinek mi tetszik.
Figyelem! Nagyon sok kép következik; csak akkor kezdjék el, ha nem éreznek még semmilyen photoshop-csömörre utaló jelet!
Ilyen a híd, ami átvisz a fjord legkeskenyebb részén Forsand-ba. Hát nem egy Lágymányosi híd.
De nem is Rákóczi.
És ilyen a Preikestolen alulról. A második képen pirossal bejelöltem, mekkora egy ember, ha kiáll a szélére. Ne aggódjanak, ha nem látják, mert csak 3 pixel magas, így csak a legnagyobb nagyításnál látszik.
Aztán persze hajóztunk tovább a komppal a fjord vizén.
Útközben láttunk egy-két vitorlást, de ezt azért kiemelném. Ez az egyetlen kép, amihez hozzányúltam és normalizáltam a színeit, mert ez már tényleg túlságosan világos volt. A többit hagytam úgy, ahogy a gépek megbirkóztak a tiszta ég és csillogó víz által visszavert napfénnyel.
Ahogy halad a fjord vége felé a komp, akad egy-két eldugott "falu". Nem baj, ha nem látnak utakat, mert nincsenek. Ezek a falvak/házak csak hajóval közelíthetők meg.
Ha azt hiszik, hogy a fjord vize rettentő hideg - nos, akkor nem tévednek nagyot. Ez persze a helyieket cseppet sem zavarja.
Tovább haladva a fjord vége felé persze kismillió fénykép készült még, így rettentő nehéz volt választani közülük. Érdemes a fákat venni alapul az arányok megbecsléséhez. Nagy rakás kép következik, komment nélkül.
Illetve egy apró komment mégis: itt nincsenek törpefenyők. Azok a fák rendesen 4-5 méter magasak...
Igen, a víznek valóban ilyen színe van, ezért nem nyúltam a többi fotó színeihez, még ha egyébként túl világosak is. A fjord neve (Lysefjord) egyébként szabad fordításban Fényfjord-ot jelent. Nos, amint látják, nem ok nélkül.
Itt már egyre közeledtünk a fjord végéhez, és az ott található, már úton is megközelíthető faluhoz: Lysebotn-hoz.
Mint minden jónak, így a hajó(út)nak is vége szakadt, ahogy kikötöttünk Lysebotn-ban. Ezután egy teljesen autentikus szerpentinen kell felkapaszkodni autóval a tengerszintről olyan 600 méter magasságába, majdnem 30 hajtűkanyaron át. Nézzék meg a térképen (B pont), érdemes. Sajnos a szerpentint benőtte a növényzet, így nem lehetett igazi lenéző fotót csinálni.
Mármint nem másokat lenéző, hanem völgybenéző.
A következő fotók már közvetlen a szerpentin utáni részről készültek, de még itt is felfelé kapaszkodik az út.
A fjordnak ezen az oldalán egész más típusú a növényzet: nincs.
Na jó, van fű, meg egy-két virág, de már a bokor szintet se üti meg semmi, fák meg végképp nincsenek. Ez ilyen volt vagy 30 km-en keresztül, és csak utána jelentek meg az első bokrok.
Úgy értem, az út mentén.
Itt már eléggé esteledett (lehetett vagy 8 óra) és elég fáradtak voltunk, így már csak a kocsiból kattintgattunk, úgyhogy bocs a korlátolt képekért. Persze nem egérrel kattintgattunk, hanem fényképezőgéppel, telefonnal, meg ami éppen abba a kezünkbe akadt, amivel nem a leesett állunkat támasztottuk fel.
Ez a rész végig olyan 700 és 900 méter között van, úgy emlékszem néhol 900 fölé is megy, de az ezret már nem éri el. Mármint a tengerszint fölött.
Ha alatta lenne, nem így nézne ki.
Említettem már, hogy itt mindenféle magasságon vannak tavak? Nem?
Nos, képzeljék, itt mindenféle magasságon vannak tavak.
De tényleg.
