Itt van az ősz, itt van újra...

Tudják hogy néz ki a norvég ősz?

"... S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem, de szeretem."

Tudom, azt ígértem, ma galéria lesz, de akkor se ússzák meg a szöveget. Na persze aki egyből a képekre veti magát, az inkább vessen magára, mint a földnélküli paraszt. Bocs a képtelen képzavarért.

Akkor röviden az előző részek tartalmából.

Rendeltem ugye az autóhangszóróhoz távtartót ebay-en. Nem jött meg.

Szóltam az autókereskedőnek, hogy intézze el a kocsi papírjait "for good, this time". Nem történt meg.
Videóeditálást terveztem, hogy ne csak képek legyenek. Hozzá se kezdtem.

Azért aggódni ne tessék, mert én se teszem. Látják, mégiscsak jobb, ha csak akkor posztolok, amikor van mit. Azért ha közelebbről megnézzük a dolgokat, azért van haladás is: például a maradék cucc kibontogatása után mostmár az ágyból fekve tudok reggel több helyen is zenét varázsolni a lakásban a saját belső wifi hálózatomon. Vagy ott van például a meggyógyított PC-hangszóró esete (NEM a Tóth Marival, hanem velem), a havonta esedékes mosogatás megejtése, hogy a norvég kurzuson történteket, vagy a legújabb netes kurzusommal kapcsolatos sikerélményeimet ne is említsem.
Nyugi, nem is fogom.
De mást se.

Úgy döntöttem, innentől a képek fognak beszélni helyettem. Szégyentelen mennyiségű fotó következik, kivételesen eredeti felbontásban. A válogatás teljesen önkényes és távolról sem teljes. De legalább gyönyörű. És őszi.
Szerintem.

Aki úgy gondolja, hogy látta már egyik-másik tájképet (legalábbis egy másik évszakból), az vagy járt már Norvégiában (ami így csalás, ugye...), vagy olvasta a korábbi posztokat (ami pedig kevéssé hihető). Tehát tessék nyugodtan aláfestő zenét varázsolni alá - ha nem megy, ajánlom ezt - és a karosszékben hátradőlve megnézegetni a gyönyörű tájakat.

"Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét."

"Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya."

"És valóban õsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg."

"Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet"

"Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik."

"Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –"

"Kedvesem, te ûlj le mellém,
Ûlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl."

"Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergõ természetet."

Be kell valljam, még ezt a rengeteg képet is nagyon nehéz volt kiválogatni a sok ezer (!) közül.

Emellett nem akarom, hogy Schmitteléssel vádoljanak, ezért elárulom, hogy a vers Petőfié, nem az enyém.

Azt pedig, hogy az őszi norvég tájakról talán még egy videót is láthatnak legközelebb (ha minden jól megy persze), csak a kiemelkedően jó hangulatomnak köszönhetik - már nem is emlékszem, mikor volt ilyen jó utoljára. 

Mármint a hangulatom.

Hogy mitől van az egyre hűvösebb reggelek dacára (esetleg okán?) ilyen jó hangulatom?

Nos, az egész azzal kezdődött, hogy... de ez már egy másik történet.

Hallottak már a gonoszról?

A csúf Statens Vegvesen-ről?

A héten megint látogatóim voltak - nem, nem az UFO-k, ide ők is csak nyaralni járnak, ilyenidőtájt már készül a város a téli álomra, és ezt ők is tudják.
Mármint az UFO-k.

A lényeg, hogy megint készült videó meg fénykép; nem kevés, de legalább nagyon sok. Viszont ebből ma nem fognak csemegézni, mert még komoly photoshop utómunkálatok vannak velük, főleg a videóvágással. Ezt most kivételesen megpróbálom nem úgy összecsapni, mint az előzőeket.
Ezt most máshogy fogom.

Kezdjük azzal, hogy kicsi családom (mert velük volt a harmadik típusú találkozás) tolmácsolt egy-két távoli kérést a bloggal kapcsolatban, amiknek igyekeznem kellene eleget tenni.

Először is, hogy néha írjak.
 Jó. Néha írok.

Azután, hogy néha írjak a nehézségekről is.
Rendben. Akkor a múltkori poszt, meg a mai.

És végül, hogy ne phososhoppoljam a képeket, mert túl szépek hogy igazak legyenek. 

Egyetértek, tényleg túl szépek, de nem a photoshop miatt. Fireworks-öt használok.

Így tehát az olvasói kérésekre válaszolva, mostmár tényleg nézzük meg, mi a franc az a Statens Vegvesen, és hogy miért okoz fejfájást. Na nem nekem, mert nekem nem szokott fájni a fejem. Mindenesetre ez az a hivatal, ami az összes autókkal és forgalommal kapcsolatos dolgot intézi - vizsganyilvántartás, illetékek, átírás, import, export, rendszámelvesztés és még a jó ég tudja.

Tehát én nem.

A kitartóak még emlékeznek, hogy vettem egy norvég autót, és hogy megjegyeztem, milyen egyszerű az ügyvitel. A kevésbé kitartóak elolvashatják most, a többi meg higgye el bemondásra. Nos, a véleményem továbbra is az, hogy a dolog egyszerű, kiegészítve azzal, hogy ennek ellenére nem hanyag. Kaptam egy levelet 1-2 hete, hogy szíveskedjek befizetni a regisztrációs illetéket, meg ugyan küldjem már el az autó törzskönyvének másodpéldányát, meg az adásvételi másolatát. Álljunk meg egy szóra, nem erről volt szó! Abban egyeztünk a kereskedővel, hogy ő intéz (és fizet) mindent - még büszke is voltam magamra, milyen ügyesen alkudtam. Tehát gyorsan előkerestem az adásvételit, és kivételesen le is fordítgattam magamnak. Hadd tudjam meg mit írtam alá. Ha eladtam a New-York-i szabadság szobrot, szörnyű pipák lesznek a jenkik...

Az adásvételi pont ezt nem tartalmazta (szerencsére a szabadság szobrot se), mert az egyik standard netről letöltött formanyomtatvány volt. Így hát péntek délután felhívtam gyorsan a kereskedőt. Emlékezett rám (nem hiszem, hogy sok autóra alkudnak angolul), és mondta, hogy dobjak neki egy SMS-t hétfőn, utánanéz, elintézi. Megtettem, hátradőltem, majd az egészet szépen el is felejtettem... volna, ha nincs a csúf Statens Vegvesen.

Egy héttel később kapom a következő levelet, hogy mivel nem fizettem be az illetéket, legyek olyan kedves, fáradjak be a legközelebbi rendőrörsre, és a rendszámtáblámat önként adjam oda, mert innentől nem érvényes, amíg nem rendeződnek a dolgok. Ennek már a fele sem tréfa, felhívtam a kereskedőt, akinek csak a rögzítője vette fel. Nem hallgattam meg, úgyhogy magam hívtam fel a Statens Vegvesen-t és norvégul megkérdeztem, hogy akkor most milyen is lesz az időjárás a jövő héten, hogyan lehet elvitorlázni Loch Ness-be, valamint hogy hány pár lába van egy sánta ráknak, meg hasonló dolgok. Végül egy kolléga besegített - tudom meglepő, de ő jobban beszéli az őslakosok nyelvét, így ő fel tudta tenni a releváns kérdéseket is.

Kiderült, hogy a probléma nem közöttem és a kereskedő között van, hanem hiányzik a papírmunka a kereskedő és az előző tulaj között, de mivel az autó az én nevemen van, engem talált meg a postás. Ez is egy módszer... Hivogattam megint a kereskedőt (biztos átvert!), és egyszer véletlen végighallgattam a rögzítőjét - nyaral, majd október 6-án jön haza. Na jó, akkor a cég számát, hátha van ott valaki, aki tud segíteni. Ez át lehetett irányítva (a céges mobilja nem?), és ezt felvette. Az USA-ban, mert épp ott nyaralt. Megnyugtatott, hogy neki is ezt mondta A Hivatal, és hogy mielőtt lelépett, utolsó nap elpostázott mindent, legyek türelmes.

Mondtam neki, hogy azzal nincs gond, türelmem az van, csak érvényes rendszámom nincs, és az utóbbi most jobban kellene... jön a család.

Megbeszéltük, hogy semmiképp ne adjam le a rendszámot, amint tisztázódik az ügy, úgyis visszakapnám, némi ügyintézési díj fejében (~50e HUF). Nincs kedvem ilyesmire költeni, úgyhogy meggyőzött. Mellesleg a kolléga is említette, hogy ők is kaptak ilyen papírt, amikor nem vizsgáztatták le időben a kocsit, és ez apró kihágásnak számít, inkább csak egy pénzügyi bírság, nem bűntett. Másfelől rendszámot csak rendőr vehet el, és csak akkor fogja, ha megállít igazoltatni és ellenőrzik a kocsi papírjait. Ettől még körözés nincs rajta.

Oké, és rajtam?

Végül pókerarccal és lábujjhegyen jártuk autóval a héten a környéket, ~2000 km megint belecsusszant - remélem, már rendezett papírokkal. Nem állított meg rendőr, de ez a kedvenc SWAT-os pólóm miatt is lehetett. Holnap felhívom a hivatalt meg a kereskedőt, és pontot teszünk az ügyre. Tudják, semmi gond, megoldom. Elvégre ha én nem, akkor senki.
Úgyhogy akkor már inkább én.

Ez egyébként valószínűleg 1000 esetből egyszer jön ilyen szépen össze, és persze én belenyúltam. Azt meg már meg sem említem, hogy amit a hangszóróhoz rendeltem az EBay-en, annak még se híre, se hamva... Szegény autómra ráférne egy kicsit több törődés a részemről.

Ja, és ki is porszívózhatnám.

Azért jó dolgok is történtek: a héten volt karácsony. Nem tudták? Ja igen, ide kicsit előbb jön a Jézuska. Na jó, csak itt, csak most és csak nekem. Megrendeltem a TV-met egy netshopban, egy rakás egyéb dologgal együtt múlt hét szerda este. Csütörtökön délelőtt már kaptam az emailt, hogy feladták (20 elemű lista!), hétfőn pedig felhívtak, hogy akkor mikor is lennék otthon, mert Kristiansand-ban van a cucc. Beszélgettünk pár percig - próbáltam megtudni, hogy akkor meddig lesz ott, mikor vehetem fel, stb., de a vonal mindkét végén csak nőtt az értetlenség. Végül angolra váltva megtudtam, hogy a posta nagyon szeretné kihozni a házhoz (raklapos a cucc!), és felcipelni az emeletre. Most én ellenkezzek? Jöjjenek! Fél órával érkezés előtt rámcsörgött a postás, hazamentem, és... szóval, meg vagyok elégedve. El sem tudom képzelni, hogy telhetnének kellemesebben a hosszú téli estéim (= délután 3-tól másnap délelőtt 11-ig). Na jó, el tudom, de egyelőre kiévezem az új luxust. Előtte és utána:

 

A kép mellett a hangélmény is javult - rendeltem egy 2.1-es hangszórószettet, 200W nagyságrendben. Nem egy házimozi - úgyis bajban lettem volna a hangszórók pontos elhelyezésével. Na meg persze ez így nem kicsit olcsóbb... A szomszédok nem mindig fognak örülni, de legalább fejlődik a zenei ízlésük. Megjegyzem, rájuk is fér.

A lakást most újra kell kábeleznem, de ebben már elég jó gyakorlatom van. Ezen kívül a számítógépem is bővült kissé - memória, SSD, 3TB-os merevlemez, plusz az apró: kábelek, (még) egy router, autós töltő, FM transmitter, USB hub, bluetooth interfész, bluetooth-os headset, és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még nekem se volt időm mindent kibontani. Azért rendeltem egyben ennyi mindent, mert a TV miatt úgyis ki kellett fizetnem a raklapos szállítási költséget, ami több, mint 30e HUF. Viszont ez a sok kütyü most hatalmasat dobott a komfortérzetemen. Mondhatnók, megleptem magam karácsonyra némi luxussal. Mondhatnók, de nem mondjuk, mert a dolog ott hibádzik, hogy nincs karácsony.

Ja és nem lepődtem meg.

Egy kicsit se.

Legközelebb egy hatalmas képgaléria következik (na nem a lakásomról, azt most egyelőre hadd élvezzem én), hogy a szöveg-kép arány a mai poszttal ne boruljon fel túlságosan. Aztán ha lesz időm, akkor megvágom az új vidókat is.

Tudják, ha nem lesz, akkor is.

Csak később.