Ha nem, megszívták, mert nem sikerült jó képet csinálnom róla, úgyhogy most sem fognak. Ha szerencséjük lesz, akkor nem olvad el addig, amíg újra eszembe jut lekapni.
Ápdét (nemnorbi): elég sok rakás van mostmár, mivel majd' 1.5 méternyi esett az utóbbi időben, úgyhogy tessék.
Hórakás.
Ma nagyot csalódtam a norvégokban. Év elején bedobtak a postaládába egy kalendáriumot, hogy mikor melyik szemetet viszik el (itt ugyanis még a kukások is szelektíven gyűjtik a szemetet - minden fajtát máskor visznek), mikor lesz lomtalanítás, és különben is, a hónapok napjai milyen napra esnek.
Tudják, ahogy egy naptár ki szokott nézni.
A csalódás persze nem ez volt (legfeljebb kellemesen); végülis az ember hamar hozzászokik, hogy itt még a szemetes cég is személyre (na jó, városrészre) szóló naptárral kedveskedik. Legalábbis én hozzá tudnék szokni hamar. Ki is ragasztottuk, hogy a megfelelő szemetet ne felejtsük el időben kitenni a ház elé. Meg hogy tudjuk, mikor milyen nap van.
Ordnung muss sein.
Talán szemét dolog tőlem, hogy a szeméttel foglalkozok, de most sajnos nagyon aktuális lett a szemétkérdés. A nyár végi posztsorozatban (vagy a nyári posztsorozat végén) már említett hó ugyanis felvetette a kukaproblémát: hogy lehet kiásni a kukákat, hogy reggel a szemetesek hozzáférjenek, és elvigyék. Ilyenkor télen csak kéthetente viszik el a szemetet, úgyhogy fontos, hogy ne maradjanak elásva a hó alatt a szemetesek. Amint látják, nem csak úgy kukáztam a témát, valóban fontos.
A nagy hóhelyzetre itt fel voltak készülve (nem úgy, mint máshol), és a hóesés alatt folyamatosan tolták az utakat, járhatatlannal én nem találkoztam egyszer sem. Ráadásul amint elállt a hóesés, elkezdtek felkészülni a következőre: a hatalmas hórakásokat, amiket összetoltak, elkezdték billencsekkel elhordani. Egyfelől a hókotrók úgyis tele voltak tankolva gázolajjal, másfelől pedig előre készültek a következő hóesésre, hogy akkor is össze lehessen tolni a hatalmas hórakásokat. Na igen, errefelé láttak már havat, és tudnak előre gondolkodni.
És valamiért a szervezés is sokkal profibb, mint... szóval jobb, mint máshol.
Miközben a billencsek elhordták a városközpontból a hórakásokat, a hótolók kihasználták a szünetet a hóesésben, hogy a parkolókat és járdákat is letolják. Ez önmagában még jó hír lenne...
Önmagában.
Mindig van a kocsiban egy szétszerelhető lapátom,
Tegnap délután aztán durván másfél órás munkával szabaddá tettem az utat a kukákhoz, hogy el tudják vinni ma reggel a szemetet. Este azért ránéztem, hogy esetleg egy-két rögöt véletlen megint odatoltak-e, mert nagy volt a mozgolódás odakint. Nos, félig letolták a járdákat, és a ház előtti egysávnyi parkolót. Cserébe viszont a hó feltorlódott a kukák előtt. Mit volt mit tenni, este 9-kor rászántam még egy jó fél órát, hogy ismét szabaddá tegyem a kukákhoz vezető utat. Mostmár könnyebb dolgom volt, mert a letolt rész már csak 1 méterre volt a szemetesektől. Oldalirányban és (hó)magasságra is. Kellemesen elfáradva és azzal a tudattal tértem aludni, hogy én mindent megtettem, hogy a következő két hétben is tudjuk hova dobálni a döglött patkányokat meg a konyhában található atomhulladékot.
Mármint az üres kukákba.
Aztán reggel munkába indulás előtt azt kell látnom, hogy az egész járdát letakarították, ami jó. Viszont mivel éppen előttünk van egy kis kiugró, ami egy kis 2 méteres sarkot képez, nemhogy onnan nem tudták eltolni az összegyűlt havat, inkább a már eltakarított egy-kuka szélességű kiásott nyom helyén is ismét mindhárom dimenzióban méteres hókupac gyűlt össze a sarokban.
Most őszintén, hova tennék a kukákat, ha lenne egy 2 méteres kis beugrójuk, ami nem akadályozza a gyalogosforgalmat?
Igen, mi is oda tettük.
Így hát az éjszakai műszak (!) jót tett a gyalogosokkal, de kíméletlen volt a derekammal. Ugyanis mivel munkába kellett mennem, ezért reggel mindössze 20 perc alatt kiástam megint a kukákat, és kihúztam őket a már letolt járdára. Éppen végeztem, amikor láttam a kukásautót visszafelé elmenni... Na itt volt az a pillanat, amikor nagyot csalódtam a norvégokban. Értem én, hogy letolták az összes járdát, de hogy egyszer sem vették észre, hogy a kiásott kukákra tolják a havat... pedig többször is újra kiástam őket. Mindegy, be kellett mennem dolgozni, úgyhogy otthagytam a szemeteseket kint a járda szélén úgy, hogy azért ne legyenek útban.
Este, mikor hazajöttem, láttam, hogy a kukások napközben úgy tűnik mentek még egy kört, mert a szemetesek üresek voltak. Ez annyira jól esett, hogy elhatároztam, hogy legközelebb is versenyre kelek a hókotrókkal, és majd meglátjuk, melyikőnk az ügyesebb.
És ki(é) lesz a szemét.
