Bank a város szélén

Örültek már annak, ha megkeresték a bankjuktól?

Ha éppen pénzt vártak és az jött meg, az nem ér. Csak mondom.

Pár hete kaptam egy emailt attól az ügyintézőtől, akinél még a bankszámlát nyitottam. Talán még emlékeznek rá, hogy nagy volt a dilemma, melyik bank legyen a befutó, de végül győzőtt a logika.

Na meg az angol nyelv.

Igaz, a DNB nem a legolcsóbb bank, de mivel ezt ők is tudják magukról, ezért próbálnak cserébe szolgáltatást nyújtani. Eredetileg persze nem ezért választottam, hanem mert van angol nyelvű netbankjuk. Szóval küldött egy emailt az ügyintéző azzal, hogy ha bármi kérdésem van, vagy nem értek valamit, vagy ha egyáltalán bármiben tud segíteni, akkor keressem meg nyugodtan. Ugyanaz az ügyintéző, akinél először a számlát nyitottam, majd a csak belföldön használható kártyát rendes Visa-ra ápgrédeltem. Először meglepődtem, de utólag rájöttem, hogy pont egy évvel ezelőtt kaptam meg a Visa-t, valószínűleg azért szólt neki (mint a személyes ügyintézőmnek) a rendszerük.
Na nem mintha zokon vettem volna.

Mivel épp lett volna kérdésünk az egyik megtakarítási formával kapcsolatban, ezért emailben (!) 15 perc (!) alatt megegyeztünk egy időpontban 2 munkanappal későbbre. Amikor odaértünk a bankba, már barátságosan integetett az egyik kisebb tárgyalóból. Ahogy leültünk, átváltott angolra, igaz, ezt még én kértem emailben. Norvégul még mindig bármikor eladnám a Kínai Nagy Falat úgy, hogy fel se tűnne.
Főleg mert még sosem láttam.

A laptopján már meg volt nyitva a számlám minden részlete. Készült a témából, amivel jöttünk, szinte minden kérdésre rögtön tudott válaszolni, pedig nem a szokásos kérdéseket tettük fel. Amint ezt a témát átbeszéltük, megemlítette, hogy milyen előnyei vannak egy betéti alszámlának. Itt már szokásos kérdéseink voltak, majd megegyeztünk, hogy nyissuk meg. Ekkor említette, hogy mivel már 1 éve ügyfél vagyok, és láthatóan ott bonyolítok minden pénzügyet, ezért a rendszer megengedi, hogy áttegyen egy új számlacsomagra, ami olcsóbb és nincs kártyahasználati díja. És hogy ezt ő szeretné megtenni, ha nincs kifogásom.
Ragaszkodtam hozzá.

Bár már egy ideje feltűnésmentesen keresgéltem a földön a leesett állam után, ezek után még megkérdezte, hogy használom-e a bank appját a telefonomon. Mivel használom, ezért megmutatta, hogy a 2 nappal (!) azelőtti frissítés milyen hasznos funkcióval bővült: az app az elindítás után azonnal lekérdezi az egyenleget, kódok, meg RSA token, meg minden vacakolás nélkül. Persze ahhoz, hogy az összeggel bármit kezdeni lehessen (utalás, befizetés, lekötés, stb), ahhoz be kell jelentkezni és végigmenni a biztonsági procedúrán, de az egyenleg a telefonon teljesen ingyen bármikor 2 kattintás után elérhető.
Csak frissítenem kell az appot.

És ha ez nem lenne elég, amikor megkérdeztem, hogy akkor hol kell aláírni, csak elmosolyodott. Mint kiderült, azért, mert naiv volt a kérdésem. Pedig arra számítottam, hogy átmegyünk az asztalához mindezt realizálni.
Persze ebben is naiv voltam.

Merthogy először is, nekem azért miért kéne ott ülnöm, hogy a megbeszélt változtatásokat bekattintgassa a rendszerükben? (Őszintén szólva nem tudom, de eddig otthon mindig ott ültem, amíg az ügyintézők a saját lassú rendszerüket szidták. Szinte már hiányzott. De csak szinte.) Szóval sétáljunk nyugodtan haza, és mire hazaérünk, ő végrehajtja a változtatásokat: megnyitja a két új alszámlát, áttesz a kedvezőbb csomagba és megrendeli az új költségmentes bankkártyát. Nekem annyi a dolgom, hogy belépek a netbankon és a biztonsági azonosítás után elfogadom a szerződésváltoztatások e-dokumentumait. Nem irtunk ki őserdőket, nem kell aláírnom (majd otthon lefűznöm) semmit és még csak nem is kell ott lennem. Gyakorlatilag digitálisan aláírom a dokumentumot a kedvenc hintamechanikás karosszékemből és kész. Az új bankkártya pedig 1 hét múlva megérkezik. Azt kell mondjam, ilyen elégedetten én még bankból nem jöttem ki. Hiába tudom, hogy az én pénzemen (is) élnek, nem sajnáltam tőlük.

Hadd foglaljam össze. Nem, nem életem történetét, nyugi, annyi hely itt nincs. Csak a bankolást.
Tehát. A banktól keresett meg ugyanaz az ügyintéző, akivel eddig bankoltam. A témával és a számlám részleteivel kapcsolatban felkészülten várt. Angolul egy kényelmes tárgyalóban átbeszéltünk 4 témát töviről hegyire, magától áttett egy kedvezőbb csomagba, rendeltünk egy költségmentes bankkártyát és megmutatta a bank appjának legújabb frissítését. Emellett nem kellett megvárnom, amíg ezt a bank rendszerébe felviszi; és nem kellett aláírnom 72 oldal papírt. (Igaz cserébe neki se kellett végigvárnia, amíg elolvasom őket.) Ehelyett mire hazasétáltunk (10 perc) és beléptem a netbankomba, kész voltak az új alszámlák, meg volt rendelve az új kártya, már csak digitálisan alá kellett írnom a dokumentumokat.
És mindez mindössze 15 perc alatt...

Ezek után már csak egy kérdésem van.

És Ön kinél bankol?

Megújult arculat

Tudják mi az a PR-szöveg?

Én csak sejtem, de nagyon remélem, hogy ez nem az lesz.

Ha kicsit körülnéznek, akkor annak a képernyőnek/telefonnak a környezetét láthatják, ami előtt ülve ritkán frissülő blogokról unalmas posztokat szoktak olvasgatni.

Inkább menjenek ki a jó levegőre! Komolyan!

Ha netán mégis a képernyő (telefon?) előtt maradtak, akkor pedig nézzenek szét egy kicsit a blog weboldalán. A szemfülesebbeknek már hetekkel ezelőtt feltűnt, hogy van egy-két új elem, a többiek pedig olvassank tovább szorgalmasan.

Gondolom az archívum ("Blogarchívum") a jobb oldalon mindenkinek feltűnt. Ha nem, akkor ott van a jobb oldalon (tényleg!) és a segítségével a régi hülyeségeimet is el lehet olvasni, nem csak a legújabbat. Hát nem fantasztikus?

A biztonság kedvéért itt egy kép róla a jobb oldalon, ami ugyanazt mutatja, mint ami még jobbrább van, csak itt be van keretezve és olyan kicsi, hogy alig olvasható.

Úgyis mindig a photoshop tudásommal hencegek, íme ebben ki is merül. Mármint a keretezésben.

Ennél már egy fokkal érdekesebb az RSS és Atom feed gombok (ugyanígy hívják a jobb oldalon is, úgyhogy nem írom le még egyszer). Akinek van a böngészőhöz telepítve RSS olvasó, vagy Atom feedkövető, az itt (is) fel tud iratkozni erre a folyamra. Ezeket eredetileg hírfolyam-figyelőnek találták ki, hogy ne kelljen a hírfolyamot folyamatosan figyelni frissítésért, hanem amikor a folyam frissül, a böngésző automatikusan értesíti a felhasználót, hogy a folyam frissült. Minden böngészőhöz vannak letölthető kiegészítők RSS és Atom alapú követéshez.

A blognál ez praktikusan azt jelenti, hogy amikor új poszt van, amit a felhasználó még nem olvasott, a böngésző ezt diszkréten jelzi.

Aztán ott van egy új feature, az email értesítő ("Kérek emailt az új posztokról"). Bármilyen megdöbbentő is, ez azt a régóta hiányolt funkciót tölti be, hogy amikor a lusta szerző veszi magának a fáradságot, hogy egy kis hülyeséget összehordjon (értsd: végre új poszt van az oldalon), a rendszer automatikus értesítőt küld azoknak, akik kérik ezt a szolgáltatást.

A megadott email cím sehol nem jelenik meg az oldalon, így a spam robotok nem fogják megtalálni. Alapvetően a Google személyes adat-védelme alatt áll, azzal az apró kiegészítéssel, hogy én is láthatom, kik iratkoztak fel az email értesítőre.

Nos, a magam részéről megígérem, hogy nem fogok körleveleket küldeni. Becsszó. Én is útálom őket. Aki egyszer itt megadja az email címét, az az összes jövőbeli posztról azonnal email értesítést kap mindaddig, amíg le nem iratkozik. Így nem kell megnyitni a blogot csak azért, hogy kiderüljön, hogy megint lusta elfoglalt voltam.

Aztán itt vannak azok a dolgok, amik egyszerűen ma már semmilyen oldalról nem hiányozhatnak: a közösségi gombok ("Megosztom másokkal"). Ezzel az adott posztot és/vagy az egész blogot lehet megosztani a facebook-on, a Google+-on, meg a jó ég tudja, hol még. Ebben sajnos nem tudok többet segíteni, mert nem vagyok egy közösségi ember, bárki elmondhatja, aki ismer. Se online, se offline.

Mindenesetre azért vannak, hogy ha ingerük támad rá, nyugodtan nyomkodhassák ezeket a gombokat is, hátha jó lesz ettől valakinek valahol.

Persze nem haragszok érte, ha békén hagyják őket, én ebből úgysem veszek észre semmit, mert a saját közösségi oldalamat se szoktam nézni, nemhogy másokét.

Most pedig a személyes kedvencem következik, a kapcsolatfelvételi űrlap ("Beszólok a szerzőnek"). Na jó, ez így nagyon régiesen hangzik. Mondjuk úgy, hogy ezen keresztül lehet nekem privátban üzenni úgy, hogy csak mi látjuk az üzenetet és egymás email címét, senki más. A rendszer egy üzenetet küld a személyes email címemre, benne a kérdéssel és a megadott email címmel.

Ez azért került ide, mert páran azt gondolták, hogy esetleg tudok nekik segíteni valamiben, viszont a blogon nem találtak semmilyen lehetőséget arra, hogy felvegyék velem a kapcsolatot. Így mindenféle trükkös módon próbálták az email címüket a megjegyzésben (alul) elrejteni, a kérdéssel együtt. Nem mondom, eddig nagyon ötletes megoldásokat is láttam, de szerintem így biztonságosabb, hogy a megjegyzést/kérdést is és az email címet is csak én látom.

Hátha így esetleg bátrabbak is lesznek, és akik nem mernek publikusan véleményt nyilvánítani alul a kommentekben, azok megteszik privát mailben. Persze nem muszáj, nem érzem magam egyedül akkor se, ha nem kapok rengeteg emailt.

Végül ott az alsó sor, ahol kommentálni lehet a posztokat, meg mindenféle egyéb közösségi médiás gombok vannak, amikről még én sem tudom, micsodák. Aki kommentet szeretne írni egy poszthoz, azt csak bátorítani tudom arra, hogy bökjön oda és már anyázhat is kedvére. Vigyázat, ami ide kerül, azt az egész világ láthatja, aki privátban szeret anyázni, az használja a "Beszólok a szerzőnek" részt!
Hiszen ezért van.

Legdélebbi Norvéiga

Tudják mekkora Norvégia?
Nagy. Nem kicsit. Nagyon.

Nemrégiben meglátogattuk Norvégia legdélibb pontját. Igaz, nem teljes az egyetértés, hogy ez a pont hol is van valójában. Ahogy egyszer már említettem, van róla némi vita, hogy tőlünk keletre pár km-re, vagy inkább nyugatra úgy 60 km-re. A bizonytalanságot az okozza, hogy a hozzánk közelebbi pont valójában egy sziget, így a "szárazföldi Norvégia legdélebbi pontja" címért csak azért szállhat ringbe, mert híd köti össze az Eurázsia nevű nagyobb szigettel.

View Larger Map

Amint látják, a két pont erősen versenyben van a "legdélebbi" címért. Ha ráközelítenek a B pontra, akkor láthatják, hogy az egy szigeten van, amit ez a híd köt össze a szárazfölddel.

Magáról a hídról sem túl rossz a kilátás egyébként.

A sziget nagyon kellemes hely, nagyrészt szép zöld növényzet borítja, és van egy ösvény, ami ráadásul - egy kis trükkel - teljesen körbevezet rajta. Ez egy nagyon kellemes túra, vannak benne erdős részek, dombtetők és sziklás tengerpartok. Ráadásul tényleg nincs messze, mindössze 11 km.

Na persze, tőlünk.

Akkor most lássuk az általánosan elfogadott verzió szerinti legdélebbi pontot. Ez nem más, mint a Lindesnes-i világítótorony, ami meglehetősen messze van Norvégia legészakibb kontinentális pontjától, Nordkapp-tól.

Konkrétan ennyire.

A világítótorony maga egy épületegyüttes, aminek egy része múzeummá van átalakítva, egy épületben mind a mai napig laknak, egy maga a torony és van egy épület, ami egyfajta hotelként funkcionál.

Mivel ez a földnyelv meglehetősen benyúlik a tengerbe, ezért - a szigettel ellentétben - ez már nem olyan kellemes hely. Ami azt illeti, elég kopár vidék, mivel nem védi semmi az erős szelektől. Valójában ez csak a földnyelv utolsó 5-10 km-re igaz, a többi szép zöld, mint mindenhol máshol, de a csücsök... na, ott kapaszkodni kell rendesen a szelesebb napokon.

A múzeum, bármily meglepő is, hasonlít bármelyik múzeumra, kivéve, hogy nem olyan.

Itt inkább az emberekre koncentrálnak, nem pedig a vaskorból előkerült amorf tárgyakra, ami valami nagyon híres ismeretlen baltájának az éle volt. Vagy nem.

Bár be kell vallanom, más múzeumban nem nagyon voltunk még (követ ránk!), úgyhogy lehet, hogy ilyeneket is kiállítanak valahol. Mindesetre itt a világítótoronynál azok az emberek kerültek a középpontban, akik itt éltek, vagy itt haltak meg. Előbbi azokat jelenti, akikre a világítótorony üzemeltetése volt bízva, utóbbi pedig elsősorban az az MS Palatia nevű német hajó utasait, ami alig 10 km-re innen süllyedt el, majd' 1000 orosz hadifogollyal a fedélzetén. Ez volt a 2. világháború legtöbb áldozatot követelő hajókatasztrófája. Az angolok azt hitték, hogy felszerelést szállít és jól lebombázták.
A hajó meg jól elsüllyedt.

A dolgok egyszerűbbé tétele érdekében van egy nyitott WiFi kapcsolat a toronyban, amire okostelefonnal csatlakozva 3 nyelven lehet érdekes történeteket hallgatni a toronyról (nem, a magyar nincs közte), illetve a korábbi felügyelőiről/felügyelőitől. A tárlatvezetésnek ez egy rendkívül hatékony és olcsó módja, ráadásul bárki eldöntheti, hogy mely részek érdeklik, és melyek nem. Én kötelezővé tenném minden múzeumban.
Nem tudom, minek, mert nem járunk, ugye...

A világítótorony egyébként ma is üzemel, persze teljesen automatizált.
És ez így van jól.