Én nem, úgyhogy megszívták. A nem túl hosszú nyarat igyekeztünk okosan kihasználni, és minél többször járni egy nagyot a közeli erdők valamelyikében.
Ha jobban meggondolom, a leírás nem teljesen pontos, mert azt sugallja, hogy a környéken több erdő is van. Nos, ez nem teljesen igaz, mert valójában csak egy erdő van.
Aminek van a közepén egy kisváros.
A dolog azért is érdekes, mert a város(ka) nem kör alakú; dombos vidéken egyébként is ritkán az. Így mi pédául pont egy nagyobbacska szikla tövében lakunk, amit teljesen beborít az erdő, tehát karnyújtásnyira az oxigéngyár. De 10 perc sétával legalább másik 3 olyan hely érhető el, ahol a házak sűrűsége erősen a 0 felé konvergál. Úgy értem egységnyi (teleknyi) területre vetítve.
Mármint a sűrűséget, nem a házat.
Mindenesetre már többször előfordult, hogy az erdő szélén, házak közelében láttunk őzeket, mókusokat, túrázókat, meg mindenféle egyéb állatot. Ne aggódjanak, nem róluk teszek fel képeket, ha ilyesmit szeretnének látni, menjenek állatkertbe vagy rock koncertre.
Próbáltunk több túrát is "lenyomni", van olyan, amit többször is megcsináltunk. Hogy honnan vettük őket, arról még majd esik szó később. Mivel az egyik legnagyobb túra a Preikestolen volt idén, és annak már több hónapja, azt gondolhatják, hogy kicsit ugrálok az időben. Nos, ez így is van, de nyáron jobb (meg leginkább több) dolgom is volt, mint posztolni.
Látszik is, most próbálom behozni.
A túrák és túraútvonalak között is ugrálni fogok, de az előbbivel ellentétben ez nem lesz zavaró, mert erről csak én tudok. Ja, meg mostmár ország-világ. Sebaj, zavaró akkor sem lesz.
Engem legalábbis nem zavar.
Innentől viszont inkább a képek beszéljenek helyettem. Rövid nyáridéző válogatásunk első részét láthatják, csak itt, csak most, és csakazértis.
