Költözés

Költöztek már esőben?

Én az utóbbi 10 évben több, mint 13-szor költöztem, úgyhogy mondhatni már rutinból csinálom a dolgot. Viszont az esőt eddig mindig megúsztam. Na, most nem.

Ahogy sejtettem, kicsit felpörögtek a dolgok. De hogy az elején kezdjem, hétfő reggel volt az első norvég nyelvórám. Azt hittem, enyhe lemaradásban vagyok a többiekhez képest, mert a kurzus március közepén kezdődött, heti 4 x 3 órás és június közepén lesz a vizsga. Sebaj, tudok okosan is nézni, csak nem szoktam.

Végül kiderült, hogy nem enyhe lemaradásban vagyok, hanem semmilyenben. Ez nem azért van, mert ennyire zseniális vagyok (ez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok), hanem mert a csoport kb. fele nem beszél angolul, csak a saját nyelvén. Ez egyébként tipikusan az a fele, amelyik nem európai. Tehát norvégról norvégra tanít a tanár, ami azért kihívás. Ráadásul még emlékszem egy kicsit a svéd nyelvre is, ami gyakorlatilag itt egy tájszólás, csak nagyon erősen el kell harapni. Először csak az ember nyelvét, utána a szóvégeket.

Tehát hétfő-kedd délig nyelvóra, délután a melóbeli lemaradás behozása, éjjel költözés. Merthogy hétfővel kivettem a végleges albit, és szerda reggelig maradhattam az előző helyen, hogy legyen időm a töküres lakást berendezni. Két nap mégiscsak nagy idő! Mindezt úgy, hogy este 8-ig dolgozok, mert délelőtt van a nyelvóra. Dehát én akartam kihívásokat.

Már hétfő-kedd is állandóan esett, de ez nem annyira fáj, ha csak 2 km-el költözik arrébb az ember. Így kedd estére minden az új helyen volt, autó kiürítve, utolsó éjszaka rendes ágyban. Szerdán aztán bementem korán, hogy délután elinduljak bútort gyűjteni, amiket végül sikerült ledumál(tat)ni. A céges utánfutót már előre lefoglaltam, a főnök pedig kölcsönadta a saját privát kocsiját, mert azon van vonóhorog. Valahogy nem emlékszem, hogy ez otthon is így működött, dehát tudottan rossz a memóriám.

Végül este 11 körül értem haza egy ronggyá ázott íróasztallal, egy hűtővel és egy lapraszerelt ággyal az IKEA-ból. Az íróasztalnak letört egy kereke és kitört egy lába, az ágy pedig gyakorlatilag vízágy lett; csak itt az ágy úszott a vízben és nem fordítva. Viszont a hűtőt sikerült áron alul megvenni: 2000-ért hirdették, a főnököm megpróbálta 1500-re lealkudni, 1800-ban megegyeztek, és végül 1650-ért elhoztam, mert annyi volt nálam apróban, és nem tudtak 2000-ből visszaadni. Hiába, a készpénz ugye már nem divat. Lehet megpróbálok majd nyomtatni a nyomtatóval, úgyse veszik észre alapon.

Mivel a fa és a víz hosszútávon egy nem alaktartó egyveleget képez, ezért az éjszaka hátralevő részét a fa részek szárazra töltésével töltöttem, így a hol-alvás problémáját is megoldva, mivel matrac még nem volt az ágyhoz. Viszont beköltöztem az első saját norvég albérletembe! Kicsit ugyan túlzsúfoltnak hat így ezzel a rengeteg bútorral immáron teljesen berendezve, de majd legfeljebb kidobálom azt, ami nem kell.

Költözés előtt, és után:

Ugye, hogy az a feltámasztott íróasztallap egész elveszi a fényt? Ráadásul a Feng-Shui szerint sem jól helyeztem el a gurulós székem lábát. Hiába, ezen még dolgozni kell, de az alapanyag jó.

Csütörtökön munkaszüneti nap okán a norvégok az alkotmányukat ünnepelték, amíg én szereltem az összetört asztalt, és pakoltam. Szerintem nagyon szép ünnep volt, elballagtak a norvég diákok, és mindenki tradícionális ruhákban parádézott. Egyszer azért érdemes megnézni. Talán jövőre én is meg fogom.

Pénteken úgy döntöttem, hogy jobb, ha saját kezembe veszem az ügyet, és elkezdtem a bútortulajokkal SMS-ben norvégul egyezkedni. Szereztem egy sütőt és egy mosógépet, már csak el kell majd hozni őket. Azért a megspórolt pénzből utalok a Google Translate-nek, elismerem, ők is megdolgoztak érte. Jutalmul este kerestem egy új tengerpartot magamnak elmélkedni, mert a régit már kezdtem unni - hiába, ha egyszer van miből válogatni.

Tudják, eredetileg Svédországon gondolkodtam úticélként, mert őket nagyon bírom. Mivel a dolgaim így alakultak, kárpótlásul szombaton aztán kifosztottam az IKEA-t, és cserébe ott hagytam a 2012-es svéd GDP 1%-át kitevő összeget. Eredetileg csak függönyt, meg ágybetétet akartam venni, de volt egy kihagyhatatlan leárazás, amíből én most gardróbot fogok építeni. Na jó, nem most, ma már késő van. De akkor is gardrób lesz, bárminek is szánták eredetileg.

Az IKEA-ból kisétálva egy apró logisztikai problémával szembesültem. Vajon megtalálják, mi a hiba a képen?

Igen, a szürke autóba azt mind, plusz egy 160x200-as matracot. Ismerik a Tetrist? Nos, gombokkal irányítva semmi, próbálják meg 20 kg-os dobozokkal, sokkal nagyobb poén. Ennek a szintnek mindössze két megoldása volt: vagy befér, vagy nem.

Mivel megoldottam a dolgot, tegnap már a saját új ágyamban aludhattam, amihez ugyan elfelejtettem matractartó léceket venni, de a képen látható faanyag egyik eleme kompatibilissé volt tehető. És különben is, nekem is van MacGyver-es túlélőkészletem, bármit megoldok.

Ma elmentem az SMS-ben megegyezett sütőért. A tulaj nem volt otthon, ráírtam, mire visszahívott. Semmi gond, azt már el tudom mondani norvégul, hogy nem beszélem a nyelvet. Ő beszélt angolul, így el tudta magyarázni, hogy mivel késtem 10 percet, és különben sem vettem fel a telefont (le volt némítva a kocsiban), ezért ő elment edzeni. De aggodalomra semmi ok, nyitva hagyta a hátsó ajtót, menjek be nyugodtan, hozzam el a sütőt és hagyjam ott a pénzt. Ja és hagyjak ott minden mást is a sütőn kívül, és öröm volt velem üzletelni. Én még kerestem az államat, az elején leesett valahol. Valójában azon gondolkodtam, hogy ebből a 8. kerületben csak azért nem lett volna semmi, mert nem mertem volna elővenni a telefonomat, hogy beszéljek vele.

Mielőtt indultam volna vissza a sütővel a csomagtartóban, felhívott a jövő szombatra ledumált szekrénytulaj. Mondtam neki, hogy nem beszélek norvégul, de ezzel csak egy dolgot értem el nála: lassabban kezdte el mondani, hogy mit szeretne. Pedig én is az őslakosok nyelvén mondtam, hogy nem beszélni norvég; úgy tűnik, csak ennyi jött le neki belőle. Pedig nagyon reméltem, hogy ezzel az egy mondattal én itt még hónapokig el fogok boldogulni, erre tessék, már a kurzus első hetén norvégul kell telefonálnom. Próbáltam mutogatni, de a telefonba hasztalan, legfeljebb a felmenői csuklanak tőle. Végül elmesélte, hogy ő Oslo-ban lesz jövő hétvégén. Remek, így az én terveim meg Szertef-Oszlóban. Node nem azért csinál az ember tervet, hogy legyen mit megváltoztatni? Végül abban maradtunk, hogy hétfőn visszahívom. Nos, legalábbis én ebben maradtam.

A visszaúton aztán megálltam az egyik pihenőnél egy órácskára, persze szigorúan csak azért, hogy megmutathassam, miért költöztem ide.

Bár a kép nem adja vissza az érzést, mindenkinek szívből ajánlom, hogy jöjjön el egyszer (nyáron) Norvégiába, lehetőleg motorral. Nehéz eltalálni, az igaz, de mindenképpen megéri.

Amint lesz saját internetem (ezen a fronton pillanatnyilag állóháború van, de már készítem elő a totális támadást), posztolok egy videót is, hogy könnyebb legyen velem együtt érezni.

Ha más nem, letöltök egyet a YouTube-ról.