Thaiföld 1.

Repültek már egyben sok órát?

Átszállással nem ugyanaz, higgyék el. Ott történik valami: leszállás, új kapu keresgélése, várakozás a következő indulásra, addig esetleg boltokban szétnézés, netán alvás elnyúlva három széken. Aztán felszállás, és máris csak pár óra van hátra. Oké, elismerem, ezek egyike sem üti át az adrenalin plafont, de azért az egy helyben üléshez képest mégiscsak egy apró változatosság.
Alapesetben.

Mi a Norwegian Airlines-al repültünk Oslobol egyenesen Bangkokba (nem, ez nem a reklám helye). Jöhettünk volna persze kocsival is, de a 170 óra vezetési idő elég pazarló viszonyban van a szabadsággal. Így a közvetlen járat volta miatt (na meg mégiscsak "hazai") inkább ezzel jöttünk. És mivel majd' egy évre előre vettük meg a jegyeket, így rendkívül olcsón jutottunk hozzá.

Közvetlen járat ide, Norwegian oda, azért 8700 km-t még a Boeing 787 Dreamliner is 11 óra alatt tesz meg. Ami persze még mindig jobb, mint mondjuk egy 22 órás út dubaji átszállással, meg persze így sokkal költséghatékonyabb is. Előtte egy 5 óra autózás Osloba, utána még 1.5 óra repülés Phuketra, majd még másfél kocsival a szállásra; a várakozási időkkel együtt megvolt a 24 óra utazás. Mi mégis a 11 órás egy helyben üléstől tartottunk a legjobban. Készültünk mindennel, amivel lehetett (meg amivel nem): csordultig feltöltött ebook-ok (egy töltéssel simán elvisz 1 hónapot, úgyhogy mi fel voltunk készülve arra is, hogy a másik irányba megyünk körbe), a telefonokat közvetlen az utolsó pillanatig töltőrőn tartottuk, megpakolva zenékkel, játékokkal; mp3 lejátszó, laptop filmekkel, kártya, csoki, fejben sakk. Tudják, ezek közül miket használtunk?
A fülhallgatókat.

A Norwegian Dreamliner-ein ugyanis mindenkinek saját androidos media centere van, 7 colos kijelzővel. Ezen lehet filmet nézni, zenét hallgatni, játszani, repülést nyomon követni, sőt, még USB bemenete is van, telefont tölteni. Ráadásul nem is rossz film- és zeneválasztékkal, amik között találtunk meglehetősen újakat is. Mindez persze a turistaosztályon. Számomra így az első 2.5 óra azzal telt, hogy megnézzem végre az új Hobbit 2-t, amit alig fél éve kezdtek játszani a mozikban. Aztán még megnéztünk ezt-azt, zenét hallgattunk, passziánszoztunk sakkoztunk, meg egyáltalán, egész jól elvoltunk a kis képernyőnkkel egy jópár órán keresztül.

Na ez már a reklám helye.

Mivel a repülő délután 3 körül indult, és hajnali 6 körül ért Bangkok-ba (helyi idő szerint), ezért a Norwegian úgy sötétítette az utasteret és az ablakokat, úgy keverte a levegőt és állította a hőmérsékletet, hogy az ember elálmosodjon egy idő után, és tudjon aludni egy pár órát. Csodák persze nincsenek, egy kis ülésbe préselve - még ha amúgy kényelmes is - nagyon megviselő aludni, de azért nem teljesen lehetetlen. Érkezés előtt egy órával pedig a fordítottját játszották: fokozatosan kivilágosították az ablakokat, lassan felhomályosították a belső világítást, amit a kék felé toltak el és hűvösebb levegőt kezdtek befújni. Így teljesen azt éreztük, hogy tényleg reggel van, mint a helyi idő szerint. Gyakorlatilag azzal a 2-3 óra szunyókálással meg ezekkel a trükkökkel sikerült átverni a testünket, így a jetlag-ből (időzóna váltás) alig éreztünk valamit és az első naptól kezdve az új időre álltunk át.

Ami viszont mellbevágó volt - szó szerint - az a páratartalom. Olyan nyúlós-ragadós a levegő, hogy emellett az, hogy meleg van, már szinte enyhítő körülmény.

És meleg, na az van.

A második, ami félelmetesen meglepett, az a közlekedés. Most nem fejtem ki, erre külön poszt lesz szánva. Legyen elég annyi, hogy a norvég közlekedési morál és az ázsiai között egyetlen hasonlóságot találtunk: itt is vannak utak.

Persze mi nem az utak miatt jöttünk.

Aljas módon (és mivel elég megbízhatatlan a net), most csak ízelítőt kapnak a képekből. Aki pedig azon tűnődik, hogy mit keresnek ilyen képek a norvegiabamentem blogon, annak csak ezzel a képpel tudok magyarázatképpen szolgálni, amit egy elefántfarm bárjánál lőttünk. Igen, az ott középen egy valódi norvég zászló.

Aki még mindíg nem érti, hogy keveredtek ide ilyen képek, annak javaslom az előző posztot.

Mindenki másnak pedig a következőt.