Az egyik helyi parkban találtam, de nem mondom meg, minek látszik az, ami nem kicsit.
Azt hiszem, eddig nem nagyon írtam a dolgok árnyoldalairól, pedig akadnak. Ami engem illet, még mindig egy meglehetősen üres lakásban lakok, nincsenek edényeim, nincs internetem, bankszámlám, és kedvem felsorolni, hogy mi hiányzik még. Fel lehetne ezt úgy is fogni, mint komoly visszalépést, de szerintem ez csak nézőpont kérdése.
Ami viszont a norvégokat illeti, ők sem tökéletesek. Ez engem mondjuk nem ért meglepetésként, de talán akad, aki az eddigi posztokból esetleg téves következtetést vonna le.
Például van bűnözés, mint mindenhol máshol. Igaz, sokkal alacsonyabb, de itt is előfordul, hogy feltörnek egy-egy autót. Az egyik kolléga kocsijából a múltkor 2 laptopot lovasítottak meg; egy sajátot és egy cégeset.
A norvégok is sztrájkolnak: a múlt hét eleje óta e hét szerdáig az állami alkalmazottak nem voltak hajlandóak dolgozni - nagyjából ugyanazért, amiért mindenhol szoktak: fizetésemelésért, munkakörülmények javításáért, ingyen rágóért, ilyesmi. (Ennek azért volt jó oldala is: nem volt elég rendőr, hogy a gyorshajtókat méregesse) Persze, itt magasabb az életszínvonal, de az Ember már csak ilyen: soha semmi nem elég neki. Félreértés ne essék, az Asszony is.
És akkor ott van még a norvég maffia. Nem az olaj, arról nem sokat tudok, hanem a rénszarvas maffia. Komolyan. Na, mindjárt elmagyarázom.
Itt is, akárcsak Svédországban, minden rénszarvas valaki tulajdona. Viszont itt, ha az ember elüt egyet, azt meg kell fizetnie a gazdájának, plusz az állam is fizet valamit. Sajnos nem a gázolónak. Emellett állam bácsi a rénszarvas tulajokat folyamatosan támogatja anyagilag, mindamellett, hogy egy rénszarvasból mindent jó pénzért lehet eladni, még a csontját is. Na jó, talán a beleket nem, de a húsa és a bőre nem olcsó, még norvég mércével sem. Így hát az a néhány család, aki kezében tartja a norvég rénszarvas állományt, nagyon ügyel arra, hogy ez zárt körű rendezvény maradjon. Gondolták volna?
Az emberek pedig - amellett, hogy azért sokkal nyugodtabbak, ugyanolyan emberek, mint bárhol máshol. Hallgattam a családi történeteket (300 lufit fújtunk fel a kollégával a lánya szülinapi zsúrjára) és itt is minden családnak megvan a fekete báránya (néhol egész nyáj), aki lelépett valami fiatal nővel, otthagyta a férjét egy gazdag pasiért, esetleg mindkettő, vagy felváltva. Itt is van, aki nyíltan kimutatja az ellenszenvét, míg más sokkal jobb pókerjátékos, és még nem tudom róla, hogy utál.
Mivel a múlt heti videó minősége kivánnivalót hagy maga után, csináltam pár képet tisztességesebb minőségben, ugyanazon az úton, ahol dolgozni járok. A mostani esős időjárást is fel lehet fogni szörnyűnek, de szerintem meg van a maga szépsége. Nos, a jó hír, hogy ezek a képek HD felbontásúak, a rossz hír, hogy nincs hozzá zene. Úgyhogy keressenek gyorsan maguknak aláfestést.
Összességében azok, akik ezt a gyönyörű vidéket lakják (norvégok + nagyon nagyon kevés bevándorló) ugyanolyan népek, mint bárhol az emberek. Az életszínvonal ugyan magasabb, de például a járművek konkrétan háromszoros árban vannak, lakást pedig itt sem vesznek a fiatalok, esetleg csak 5-10 év munka után, akkor is hitelre, természetesen. Az élelmiszer árakat inkább nem említeném, és adófajtából is akad itt is bőven; lehet, hogy arányaiban nem is sokkal keresek többet itt, mint otthon. Látják, nézőpont kérdése. Viszont az emberek alapvetően sokkal nyugodtabbak, dolgosak, rendkívül segítőkészek, szeretik a természetet (ezt persze lehet is) és meglepő módon nagyon jó humorérzékük van.
Na jó, tisztelet a kivételnek.
Az elmúlt pár hétben dolgoztam egy árajánlaton egy olajipari beszállítónak. Amint kiderült, hogy megkötik a keretmegállapodást, rögtön jégkrémezéssel ünnepelte az egész cég. Itt mindent jégkrémezéssel ünnepelnek, biztos azért, mert olyan nehéz jeget csinálni errefelé. Szerintem saját magukat győzködik arról, hogy annyira nincs hideg, hogy jégkrémet kell enni. Azt mondjuk el kell ismerni, hogy időnként ebben igazuk is van.
A projekt persze nem indult el. Valaki, aki elég magasan van a táplálékláncban ahhoz, hogy aláírja a kezdést, még be akar szerezni másik ajánlatokat is. Ezek szerint a miénk volt az egyetlen; pedig már éppen kezdtem büszke lenni magamra, hogy milyen jól összeraktam. Van ez így.
Végül itt a szobor pár lépéssel arrébról. Nos, nézőpont kérdése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése