Én minden nap arra szoktam volt járni - reggel munkába, este haza. Motorral 15 perc, autóval teljesen kiszámíthatatlan. Maga az út abszolút lenyűgöző, fantasztikus a kilátás a Mester utca és a körút sarkán: beton, beton, még több beton és rengeteg autó. Na és a bűz... Szinte hiányzik.
De csak szinte.
A héten elhoztam egy használt szekrényt. Úgy érzem, megcsináltam az első rossz boltomat. Először is, nem olyan a színe, mint a képen, nagyon ügyesen fényképezték. Aztán az üvegszekrény világítása házi barkács, inkább nem is jellemezném, még lesz vele dolgom elég, és akkor valaki csuklani fog. Végül az ára a neten 400 korona volt, de ők váltig állították, hogy márpedig 500-ért tették fel. Kinyomtatva nem volt, norvégul meg még nem tudok jól vitatkozni. Viszont mostmár van motivációm megtanulni.
Tegnap megszivattam magam. Délelőtt rávettem magam, hogy elmosogassak. Aki ismer, az tudja, hogy ez szökőévente szokott velem előfordulni, és most is megbosszulta magát. Előblíteni ugyanis már nem sikerült, mert nem jött víz a csapból. ("Víz van a csapban. Nem viccelek, a csapban víz van! De nem jön ki az istennek' se!" - türelmetlenebbeknek 5:34) Semmi gond, új ház, biztos vizet szerelnek valamelyik lakásban. Estére már kezdett gyanús lenni a dolog, meg különben is csak egy WC-tartálynyi "lehetőségem" volt. Az meg már délután elfogyott. Mármint a lehetőség. Na meg a víz a tartályból.
Este aztán egy jó fél óra keresgélés és töprengés után már épp kezdtem feladni, mivel se főcsapot nem találtam, se más nyomós okot, hogy miért ne legyen vizem. A főcsap valószínűleg a pincében lehet, de oda nincs kulcsom. Végül a mosogatós alatt, a tűzoltó készülék mögött találtam egy kicsi fehér dobozt egy pirosan világító LED-el. Alapvetően szeretem a LED-eket, de pirosat csak akkor lássak, ha gond van. Na persze, most volt.
Végül empirikus módszerrel kiderítettem, hogy egy érzékelő van a túlfolyóban, a kicsi fehér doboz pedig rádiós jeladó lehet. A hátulján találtam egy gombot, azt megnyomva a LED zöldre, a WC-tartály pedig feltöltős üzemmódra állt át. Bizonyára lett volna egyszerűbb mószer is megtudni hogy működik, de én szétszedtem mindent, amit lehetett. Biztos, ami biztos.
Szóval a Lágymányosi (pillanatnyilag éppen Rákóczi) híd. Motorral háztól munkahelyig 15 perc, autóval szörnyű. De miért érdekes ez? És főleg kinek? Nos, az út itt is 15 perc a munkahelyemre, de autóval, és egy kicsit más stílusban.
A videóért, amit már rég megígértem, sokszorosan bocsánatot kérek:
- a vágásért, mert ki nézne végig 15 perc autókázást? Különben is ilyen hosszú a zene
- a reggeli csúcsforgalomért, ugyanis Norvégia legforgalmasabb (és valójában egyetlen) főútján jutok be a munkahelyemre
- a jól kereshető címért, mert csak így nem törli le a YouTube
- és végül a minőségért, mert a fényképezőgépem az autó tetejére szigszalagozva (s.k.) ennyit tud
A címre, vagy a YouTube feliratra kattintva meg lehet nézni nagyobban is.
Ígérem, jövő nyáron felveszem az utat HD sisakkamerával az addigra saját norvég rendszámú motoromról. Már csak be kell szereznem ezeket. Azért remélem a minőség ellenére is átjön, hogy szinte hiányzik a Lágymányosi híd.
De csak szinte.
Koszonom. Nem is annyira a vagas, mint inkabb a minoseg miatt szegyellem magam, de azzal pont nem tudtam mit kezdeni.
VálaszTörlésMegjegyzem 12.4 km pont idealis tavolsag bicajjal munkaba jarni. :-)
VálaszTörlés