Semmi baj. Én is.
Azt még említettem, hogy fakabáték nagyon elkapták a (számomra nem túl előnyös) pillanatot, amit megörökítettek, és egy "jelzésértékű" összegért hajlandóak eladni a fotót. Valójában azt hittem, azzal a levéllel, amiben ezt örömmel közölték, le is zárul a dolog. Na jó, azért egy csekkre még számítottam...
Persze valami nem hagyott nyugodni, bár meg nem tudtam volna mondani mi az. Éppen ezért megmutattam a levelet egy natív norvégnak, hátha mást is lát benne, mert én fantáziát nem sokat. Szerencse, ugyanis a rendőrség két dolgot közölt még, ami nekem nem jött le elsőre:
1. A válaszborítékot azért mellékelték, hogy mindenképp válaszoljak, hogy igen, tudomásul veszem a dolgot. Én azt hittem, gyújtós, de szerencsére addigra már rég be kellett gyújtani, így megvolt még.
2. A rendszerükben nyoma sincs annak, hogy rendelkeznék norvég jogosítvánnyal. A magam részéről én lettem volna a legjobban meglepődve, ha kiderül, hogy igen. Viszont ez azt is jelenti, hogy - mivel az autó az én nevemen van (megjegyzem, mostmár) - ha én vezettem, az sajnos polgárjogi ügy, mert itt sem különösebben szeretik, ha jogosítvány nélkül vezetik az autókat.
Gondoltam, lehet ezt még cifrázni, de nem kéne. Ezért nemes egyszerűséggel besétáltam a 3 percre lévő rendőrörsre hogy tisztázzuk a dolgokat. Gondoltam én.
Persze a hölgy nem beszélt angolul, ezért megpróbáltuk az ő nyelvén. Viszonylag gyorsan és egyszerűen ment a dolog: megmutattam neki a levelet, mire mondta, hogy igen, ezt vissza kéne küldeni aláírva, ezért a válaszboríték. Mondtam, hogy figyelmesebben olvassa el, mert a jogsi körüli dolgokat is jó lenne tisztázni, a norvég jogrendszerrel való közelebbi megismerkedés elkerülése végett.
Mondanom sem kell, hogy norvégul kicsit egyszerűbben fogalmaztam.
Végül felismerte a problémámat, mondta, hogy így semmi probléma nem lesz, elkérte a jogsimat, lefénymásolta, lepecsételte és aláírta, amíg én kitöltöttem a válaszűrlapot. Beborítékoltam, és elsétáltam vele a 2 percre levő postára. Kisebb megdöbbenésemre a postás hölgy rámutatott a válaszboríték jobb felső sarkára, és kérte, hogy ne tartsam fel a sort. Mondtam, hogy nem is azért jöttem, hanem bélyeg kéne. Ja, meg a levelet is föladnám... Erre kedvesen elmagyarázta (persze ő is norvégul), hogy ha figyelmesen elolvasom a szöveget a jobb felső sarokban, akkor rá fogok jönni, hogy erre nem kell bélyeg; csak dobjam be a gyűjtőládába. Tényleg az volt odaírva... Igazából eszembe se jutott előtte elolvasni - gondoltam, biztos az van odaírva, hogy "csak 500 Ft-os bélyeggel postázható", vagy hogy "hivatalos irat", vagy egyszerűen csak "bélyeg helye", a gyengébbek kedvéért.
Az volt ráírva, hogy a postaköltség a címzetté. A gyengébbek kedvéért.
Akkor mostmár tényleg csak a csekket kell befizetni - gondoltam én. Kb. 1 hétre rá kaptam a következő levelet a rendőrségtől űrlappal két példányban, válaszborítékkal. Rutinosan már meg sem próbáltam magam dekódolni. A következők derültek ki:
1. Ahhoz, hogy a szabálysértést rám róhassák ki, el kell ismernem írásban (ezért a válaszboríték), hogy én vezettem az autót, vagy tanúkkal kell igazolnom bíróság előtt, hogy nem történt szabálysértés. El nem tudom képzelni, mit érhet egy tanú szava egy fénykép ellenében, amin kedvesen mosolygok... de mindegy is. Elismertem.
2. Amennyiben elismerem, hogy én vagyok a felelős a szabálysértésért, választhatok, hogy kifizetem a bírságot, vagy egy később megállapítandó időpontban 3 napra börtönbe vonulok. Ja, önként.
Őszintén szólva a dolog elgondolkodtatott. Nem azért, mert megspórolom a bírságot, hanem mert ennél kisebb kockázattal sosem tudnám kipróbálni a börtönt. Végül az győzött meg, hogy a norvég börtönökben embertelenek a körülmények.
Úgyhogy inkább fizetek.
Egyébként a csekket még mindig nem kaptam meg. De nekem nem sürgős, ha nekik sem.
A múltkor említettem, hogy elsején leesett az első hó. Mivel az elmúlt két hétben végig -15 fok körül volt a hőmérséklet, a hó meg is maradt szépen. Péntek éjjel jött még rá egy kiadós hóvihar, ami nagyon szép látványra. De elég munkás, amikor autót kell kiásni.
Kuss! Én így állok ki.
Ezek után a szánkózás többé nem fog élvezetet okozni, úgyhogy inkább csak csináltam pár képet a városban, levezetésképpen. Úgyis beígértem a múltkor.
De az is lehet, hogy csak beszerelem végre a hangszórókat.
Szia!
VálaszTörlésIgazán izgalmas az életed ott messze északon. Mivel mi is tervezzük a költözést, élvezettel olvassuk az írásaidat, és várjuk a folytatást.
Légyszi írj arról részletesebben, hogy milyenek az árak odakinn, mi mennyibe kerül. A norvég fizetéshez képest is drágák az élelmiszerek, vagy csak kis hazánkból nézve?
Köszi előre is.
Szép napot,
Noncsi