Persze aki tudja a választ, az kiesett. (Nem az előző kérdésre!) Személy? Nem. Állat? Nem. Tárgy? Nem. Fogalom? Nem. Hely? Igen. A Földön van? Igen. Amerikában? Nem. Nem unom még? De.
Na jó, segítek. Európa, Norvégia, fjord, sziklacsúcs. Állat. Ja nem, hely. Illetve túra. Nem rövid.
Hosszú.
Persze ez relatív, de majd elmagyarázom. Ez alkalommal a posztban egy túraútvonal leírását találják. A hely szépsége lélegzetelállító. A túra nehézsége közepes fölötti. A gyakorlati haszna semmi.
Mármint a leírásnak.
Ugyanis aki még nem volt ott és ezt olvassa magyarul, az feltehetően több, mint 2000 km-ről olvassa. Aki pedig már volt itt - nos, az úgyis az elenyésző kisebbség. A szerencsésebbek olyan évszakban, amikor ez meglátogatható. A kevésbé szerencsések egy másik évszakban, amikor másféle szépsége van a tájnak. Mindenesetre a szokásosra készüljenek: 3 napi hideg élelem, sok folyadék, kitartás.
A túrázók is és az olvasók is.
Még a Norvég adózási útmutató a pofonegyszerű és átlátható söralátét- (és adó-)bevallásban elkényeztett magyar bevándorlóknak munkacímű poszthoz (a végleges címe az unalmas Adózzunk okosan lett) érkezett egy hozzászólás, miszerint túl sok a szöveg és túl kevés a kép. Ráadásul az is ritkán. A szöveg is, a kép meg méginkább. Vagyis mindkettő ritka, csak a kép még ritkább. Tehát a szöveg ritkán van és sok, de akkor legalább unalmas. Kép meg olyan régen volt, hogy akkor is alig. Vagy valami ilyesmi.
A hozzászóló persze ennél sokkal diplomatikusabb volt, de értem én a finom célzást. Na jó, más forrásokból is hasonló kívánságok érkeztek, úgyhogy hiánypótló fényképözön következik. Megtekintését csak szélessávon és széles képernyőn ajánljuk, bármilyen korosztálynak. A tériszonyosoknak javasolt csak félszemmel nézni a képeket, a másikkal valami stabil, ismert pontra fixálni. Kancsalok előnyben.
A Preikestolen szó szerinti fordításban Prédikálószék-et jelent. Nem szó szerint véve is meglepően sok a hasonlóság a Visegrádi-hegységben található azonos nevű hellyel. Önigazolásképpen felsorolom a hasonlóságokat:
- mindkettő egy kedvelt hegyvidéki kirándulóhely
- mindkettőhöz kalandos út vezet fel (Visegrádon a Rám-szakadék)
- mindkettőről szép a kilátás
- mindkettő nagyjából 600 méter magas
Ugyanígy önigazolásképpen nem sorolom fel a különbségeket.
Úgyis ki fognak derülni.
A norvég Prédikálószék (ismertebb, helyi nevén Preikestolen) itt található és így lehet odajutni.
Innen.
Amint látják, a szikla egy fjord partján található. A fjord az jó közelítéssel tengerszinten van, a szikla pedig - ahogy írtam is - kicsit több, mint 600 méter magas - függőleges sziklafal.
Először persze oda kell jutni, ami innen durván 200 km. Sokat kell menni autóval és egy keveset komppal. Az autóút is nagyon szép, de arról már általánosságban posztoltam képeket. A fjord, aminek a túlpartjára kell átkompolni (Lauvvika-Oanes viszonylat), így néz ki a vízről nézve. Na jó, a kompról nézve.
Amint látják, az élet nehéz... a kompút pedig 10 perc. Ezután Oanes-ből még el kell autózni a hegylábhoz, amit nemes egyszerűséggel Preikestolen Fjellstue-nek hívnak. Nem bonyolult, de szerencsére nem is lényeges: minden ki van táblázva. 3 hatalmas parkoló fogadja a látogatókat - nem viccelek, tényleg óriásiak. A képen csak nagyjából a fele látszik az egyiknek.
Na jó, de ez helyi viszonylatban óriási.
A legfelső parkoló 270 méteren van, onnan kell felmászni 604-re, 4 km alatt. Első hallásra nem tűnik nehéznek.
Első mászásra igen.
Az első fél km elég gyorsan emelkedik, és elég rögös. De a kilátás már az első platóról kárpótol.
Nem, nem mi vagyunk a képen (egyiken sem, ne keressenek).
Viszont nagyon-nagyon sokan voltak, ahogy az már napos időben ott lenni szokott.
Innen persze tovább fel, ilyesmi "ösvényen". Na jó, inkább csak a kritikus helyeken rögzített kövekről van szó, ne az otthoni piros háromszöges erdei "tanösvényre" gondoljanak, elvégre ez túraútvonal, nem pirosszőnyeges estélyi rendezvény! Ha az ember túrázni megy, igenis küzdjön meg a heggyel! Hiába, a norvégok nem szarral gurítanak...
Persze ahogy egyre feljebb és feljebb jut az ember, egyre jobban elfárad. És szomjas lesz. De legalább ilyen látvány fogadja.
Aztán persze amikor az ember már úgy érzi, hogy egy jó óra kitartó kövekről kövekre ugrálós mászás már teljesen kikészítette a 22 fokban (ami - nem viccelek - legalább 28-nak érződik), akkor jön a meglepetés: a következő szakasz lejjebb ereszkedik 50 métert, hogy utána ismét felfelé vigyen az út. Semmi baj, ezért az eldobott 50 méterért csak vért kellett izzadni.
Az egyetlen (?) pozitívum (mivan?) az, hogy itt - olyan 480 m magasságában - van egy-két tó, ahol fel lehet kicsit frissülni. A fáradtak megpihennek, a bátrabbak úsznak is, akik sietnek, azok nem. A többit nem tudom.
A tavak egy kisebb plató elején helyezkednek el, ez egy könnyedebb rész az utolsó mászás előtt.
Az utolsó mászós részen már vannak lánccal biztosított részek, de cserébe a kilátás (és a szakadék) is sokkal ütősebb.
Pedig nem, innen még van egy kicsi felfelé.
Aztán persze a kitartóak feljutnak a kis sziklaplatóra. A kitartóak és fáradtak megpihennek, a kitartóak, fáradtak és lenyűgözöttek százszámra készítik a képeket, a kitartóak, fáradtak, lenyűgözöttek és bátrak/merészek pedig kiülnek a sziklafal szélére, és a 600 méteres mélységbe lógatják a lábukat. A többiek örülnek, hogy élnek és napoznak a sziklaplatón.
Korlát nincs, hőség van. Meg képözön.
Ez a szilafal hasonló ütemben folytatódik még lefelé úgy 580 méteren keresztül...
A szemközti, egy ici-picivel még magasabb sziklafal. Csak úgy.
Akik még nem izzadták ki a belső szerveiket is, vagy nem volt elég nekik 1.5-3 órás mászás felfelé (a keskeny ösvény miatt a többi túrázótól függően), esetleg egyszerűen csak különcködni akarnak, azok a Preikestolen-nek nevezett kisebb sziklaplató mögötti, kb. 30 méterrel magasabb csúcsra másznak fel. Ez már nem olyan veszélyes, hiszen ha leesnek, akkor csak 30 métert zuhannak, ráadásul emberek közé.
Unalmas. Éppen ezért mi oda már nem másztunk fel.
Ha kifog az ember egy nyugdíjas csoportot, akkor 3, egyébként 1.5-2 órás túra felfelé. A végén lehet lábat lógatni, fényképezkedni és aggódni, hogy egy erősebb széllökés, vagy egy figyelmetlen turista letaszít. Lehet főni a napon (jó időben), vagy bőrig ázni (a tóban fürödve). Igazából szinte bármit lehet, elvégre ez Norvégia. Ha tehát valaki ezek után (vagy éppen ennek köszönheően) sem érez kedvet felmászni oda - nos, az tegye azt, amit a föld nélküli paraszt.
Vessen magára.
